Édes anyósom

2024 Szerző: James Gerald | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 14:09

Hazajöttem a munkából - uff! Gyorsan fel kell vennünk a cipőnket, és el kell mennünk a műhelybe. Fogom, berakom a pénzt, az iratokat és a kulcsokat egy kis táskába, és egy parfümvonat már húz lefelé a lépcsőn. Hamarosan az illat keveredik a ragasztó, a gumi illatával, és Isten tudja, milyen trükkös anyagokat használnak a cipők újjáélesztésére. Zárás előtt elkészítettem. Szerencsés. Befejezem a hazasüllyedést, kimegyek a konyhába. A vacsora serpenyőben jó, nem kell főzni. Ehelyett leülhet a számítógéphez. Leülök, kellemes estét várok. Hamarosan megszólal az ajtócsengő. A küszöbön kedves anyósom.

Anyós

- Drágám, szia! Nos hogy vagy?

- Helló, Margarita Pavlovna. Jó. Mi van veled?

- És ma ennyi ember volt, el sem tudod képzelni - nincs idő vacsorázni, ahol van - nincs idő felhajtani a fejed. De vettem egy dinnyét - tényleg szép? Nekem dinnye illata van? Szag! - a dinnye szinte az orromba bök, a köpenyt leveszik, szomorúan bolyongok utána a konyhába, várva a kommunikáció ünnepét, - vettem egy kis kolbászt is, hogy ne rontsam el, (igen, el fog romlani a férjemé), - És fiatal férjünk ma este találkozik Petyával? Azt mondta nekem. Tudod mikor? Valószínűleg tíz után. Vacsorázunk? Ez egy szelet? Mm.. Igen, itt van. Oké, nem főzök neki semmit. Képzeld el, elfelejtettem a húst kivenni a fagyasztóból. Most nem tudok reggel főzni. Szóval … Tej savanyú, süss palacsintát holnap reggel, munka előtt?

- Munka előtt? - elvégre az anyósa erős nő,- Ha akarja …

- Oké, felhívom a szüleimet.

Hála Istennek, minden érdeklődésem elveszett. Bemegyek a szobába. Édes anyósom utána:

- Drágám, láttad a telefont? - utánam jön a szobába, - hát töltődik … - megérint, mintha a készülék hőmérséklete megváltozna a töltési időszakhoz képest - régóta fekszik?

- Igen, már egész éjjel és egész nap.

- Oké, akkor felhívom, - dúdolja és tárcsázza a számot, nem hagyva el az asztalt a számítógéppel. Nulla figyelem rám. Odamentem a számítógépemhez a szobámban, és úgy tűnt, itt fog beszélni.

- Anya, ugye? Helló. Nos hogy vagy? - figyelmét az asztalomon lévő papírlapok kötötték le. Fog egyet közülük, hunyorogva nézi. Mellettem állok, nem tudom, mit mondjak. Olvas, felrak egy halom más papírt. Aztán veszi a következőt, egyet még egyet, és egy másikat … Szétválogatja az összes hazug papírt. Néma vagyok.

- Anya, hát holnap jövök … Igen … - a beszélgetés során először nézett rám. Olyan kifejezés, mintha valami teljesen helytelen dolgot kérdeztem volna. Megfordul és fenségesen kimegy a szobából. Végül van egy nyugalom.

Leülök a számítógéphez. Még fél óra sem telik el, az ajtó hangosan kinyílik:

- El tudod képzelni: megint azt mondja, hogy elhagytuk, hogy senkinek nincs szüksége rá! Nem, értem, öregem, még akkor is, ha beteg, rossz a hangulata, a fej már zavart. De ez engem hibáztat, amiért elhagytam őt! - csendes, kellemes este a számítógép előtt … - Persze, nehéz neki, de mit tehetek még? Szóval mindent megteszek és lehetetlent! - Az utazótáskámhoz jön pénzzel és dokumentumokkal, - Nem hagyhatom abba a munkámat, és csak ülhetek vele!.. És mi van? - bemászik egy táskába, megpróbál mindent kideríteni, az állkapcsom lassan megpróbál újraegyesülni az asztallal.

- Elvittem a cipőmet javításra, és hogy ne cipeljek nehéz táskát, elvettem egy táskát az iratokért.

- Elment cipőt mérni? Hát, hát, hát … - mosolygott cukrosan, és dörzsölte a kezét, - de hol? Gyönyörű? Mennyibe kerül nekik? Látta a férje?

- elvittem a műhelybe javításra.

- Aaa … - a figyelem elveszett, Margarita Palna továbbra is elgondolkodva néz a táskába … szünet.- Nos, most el tudod képzelni? Hálátlansággal vádol! Azt mondja, hogy megetetett, felnevelt, vigyázott ránk, és most beteg, és senki nem megy hozzá, - az ajtóhoz megy, és nem hagyja abba a sugárzást. - Nekem való, amikor úgyis kibújok a bőrömből, mindenhol pörögök: mennem kell a húgomhoz, és a szüleimhez, és annyit kell tennem a ház körül! - ezt már kimondják egy másik szobában, és nincs más választásom, mint követni őt. - És nem tudok törni!

Kezdi szétszedni a cipőket a szekrényben.

- És miért dobnak rám mindent, és nem akarnak segíteni? …

Ajtócsengő. Semyon Semyonitch. Bejön, azonnal zsúfolt lesz.

- Lányok, sziasztok! Hogy vagy? - lehajol, hogy megölelje Palna Margaritát, megszorítja, majd megölel, mintha száz éve nem látták volna egymást. Úgy tűnik, hosszú napja volt. - És vettem kenyeret. Más vásárolt már?

Kimegynek a konyhába, én inkább nyugdíjba megyek. Kulcscsörgés az ajtóban. Férj.

* * *

Riasztás

Rácsapok a kezemmel, abbahagyja a beszédet. Amint becsukom a szemem, megint nyikorog. Mit viszket? Fel kell kelnünk. Kimászok a szobából. A fürdőszoba elfoglalt. Ugyanezt mondtam este, amikor felkelek! RENDBEN. Besétálok a konyhába. Az ajtó becsapódik, Margarita Palna lebeg a fürdőszobából.

- Jó reggelt kedves! Nos, hogy aludtál?

- Hmm, - morogom, és sietve beugrok a fürdőszobába. Levetkőzöm, bekapcsolom a vizet. Kopogás az ajtón.

- Drágám.. - csend.

Megfagyok, mint egy nedves szobor, és hallgatom.

- Drágám..

- Igen, Margarita Palna?

- Palacsinta lesz, vagy zabkása?

- Kashka - felelem szinte embertelen hangon.

Elhagyom a fürdőszobát, és egy tirád fogad engem a reggeli palacsintafőzés időbeli eloszlásáról és a családjuk palacsintatörténetéről. Hogy ezt valahogy megállítsam, egy kis szünetben azt mondom …

- Ma azt álmodtam, hogy kampányt szervezett az aranybányákba való utazás érdekében. És voltak..

- És mi, mindenképpen rólam van szó. Mindig mindenkit megszerveztem. Amikor nehéz anyagi helyzetünk volt, eszembe jutott, hogy vállaljak otthoni munkát. Az egész családdal csináltuk, olyan nehéz volt, de …

- Uram, ki húzta a nyelvemet. A csend nem okozta volna újra ezt a verbális lavinát. De végighallgatom az egész történetet, amit már legalább ötször hallottam. Elmegyek öltözni a szobába.

Kimegyek. Reggelizik. Ugyanakkor a semmibe nézve elgondolkodva veszi fel az orrát. Meglepetten vonom fel a szemöldököm, ahogy elmegyek mellette. Kezdek késni. Igyekszem a hajamat fésülni és a lehető leggyorsabban felvinni háborús festéket. Bejön.

- Van ideje reggelizni?

- Nem tudom, sietek …

- Mi a főnököd! Nem ad ételt! Lidércnyomás! És először énekel, majd fésülködik.

Néma vagyok. Nos, igen, és ápolatlanul megyek dolgozni. Inkább éhes.

Édes anyósom kicsit megbotlott a helyszínen, és nem találva támogatást, távozott. Az ételre persze nem marad idő, elfogyok - új nap kezdődött!