Ha nem te

2024 Szerző: James Gerald | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 14:09

A történet arról, hogy Hamupipőke beleszeretett egy híres zenészbe

Nem fog tetszeni a történetemnek, mert benne Hamupipőke ismét Hamupipőkévé változik, és a jóképű herceg egyedül marad angyali megjelenésével, Istentől származó tehetségével, csodálatos királyságával és cselédlányaival. De ne idegeskedj, mert egyszer én is hittem egy mesében …

Hallottam a dalait a rádióban, láttam a képet a tévében, lányok egy kabátban szétszórt plakátokon aranyos arccal a boltok polcairól. Az öltöző körül tolongtak, és várták, hogy a bálvány aláírja őket. A bejáratát szerelmes szavak borították, és a telefonszámot többször is meg kellett változtatni, mivel a rajongók a legcsodálatosabb módon felismerték a dédelgetett számokat, és fáradhatatlanul pörgetve a telefon tárcsát, legyőzték őket hívásaikkal. Híres volt … (Miért volt ő? A zenéje még mindig mindenhonnan dörög. Ez csak az a történet, amiről mesélek, számomra a múlt, amelynek nincs helye a jelenben.)

Fiatal, de már bevált újságíró vagyok, a szerkesztő reménye, kedvence. Bízz bennem"

Az ajtót egy frissen borotvált és kellemes illatú férfi nyitja ki rövidnadrágban és pólóban, teljesen otthonosan, és csak homályosan emlékeztet arra a képre a képernyőn.

- ellenkezem, útközben leveszem magassarkú cipőjét, és magasságban kiegyenlítem a zenészt.

Kényelmesen elhelyezkedtem egy széken. Míg Ő illatos italt készített nekem, a beszélgetés valahogy magától indult. Elkezdtem őt is "te" -nek nevezni. És valamikor úgy éreztem: jók vagyunk együtt! Bekapcsolta a felvevőt. Kikapcsolta. Most az "ügyeletes" kazetta véget ért, és a tartalék. A telefonkábel ki van húzva, a mobiltelefon el van felejtve, és mindannyian csevegünk. Ismét kávét főz. Egyértelműen nem akarok szétszóródni. Fog egy gitárt és énekli a dalait.

Aztán egy hosszú elválás:

Egy csók az arcomra égett. Szerelmes vagyok. A zenéjébe. A kávéjában. Az ajkán …

* * *

Szándékosan későn maradok a szerkesztőségben: cikket írok, fényképeket nézegetek, NINCS KONCERT! Nem vagyok őrült, ha azt hiszem, hogy tervei vannak velem. Csak flörtölt, hogy jól írhassak Róla. Na, majd írok! És ezzel az interjúval véget vetek kapcsolatunknak. Hagyja, hogy mások megőrüljenek az iránta érzett szeretettel! Ésszerű nő vagyok, és nem hiszek a happy endes történetekben, ahol Creep hercegnővé változik.

A következő nap kábultan telt el. Emlékszem, hogy írtam valamit, elmentem valahova, beszéltem valakivel. Aztán egész este a számítógép mellett, gépelés közben.

Fáradt. Hangosabban bekapcsolta a rádiót, hátradőlt a székében: öt percet pihenek, és újra dolgozom.

Valami fáj a szívemnek! Fene! Egy rádióvevő üvöltve száll le az asztaltól: ki engedte meg, hogy játsszák az Ő dalait, amikor mindent el akarok felejteni?! Felemelem a zúzódobozt: Hála Istennek, nem tört össze! Hangosabban bekapcsolom: gyönyörű dalai vannak … a szerelemről … az interjút el kell olvasni …

Már 10 óra van! Lapozok a füzetemben: Koncertje 9 -kor kezdődött. Egy óra, mire odaérek … nem lesz időm … ÉTEL!

Eldőlt: határozottan elmegyek abba a klubba, ahol ma fellép, kávézom, nem, teát …

Nincs is időm meglepődni, ajkai kitartóan keresik ajkaimat, az egész arcot már csók borítja!

* * *

Összeköltöztem a kedvenc művészemmel. Még mindig főzött nekem kávét. Dalokat énekelt. Egy csodálatos herceggel laktam a kastélyában. De valami sötét és rossz mindig ott volt.

Elképesztő lények az emberek, egész életükben a farkukon ragadták a boldogság madarat, és amint sikerül, a bolygó lakói nem adják fel magukat egy teljesen boldog pillanatnak, a bajra várnak. Megvakartam annak az arcát, aki azt hitte, hogy a világos csík mögött mindig sötét van. Hiszen a rosszra gondolva tudatosan vonzzuk magunkhoz a sötét erőket. Minden nap azt is kérdeztem: "Végül is nem lehet mindig jó? Várni kell valami csúnya dologra az élettől. Fel kell készülnöm a legrosszabbra" … Szóval megcsináltam!

Nem tudtunk betelni egymással. Szabadságot vettem ki a szerkesztőségből, hogy mindenhol vele lehessek. Végtelen koncertek. Mozgó. Híres személyiségek sorozata. Hangouts. Előadások. Nélkülözhetetlen pulóveremet és farmeromat elfelejtettem, gyönyörű ruhák váltják fel. A csúnya kiskacsa hattyúvá változott? Nyisd vissza. Hihetetlen frizurák. Vakító mosoly. A tükör tükröződése felkiált: "Lenyűgöző nő vagy!"

Nagyon sok ismerős jelent meg a showbiznisz világából: zenészek, rendezők, producerek. Eszembe jutott a szakmám, és elkezdtem használni a pozíciót. Találkozók, interjúk, hívások … A szerkesztő örült gyümölcsözésemnek, kedvenc zenészem pedig ritkábban hozott kávét az ágyba. Fokozatosan távolodni kezdtünk egymástól: éjszaka dolgozott, nappal pihent, de én egyre gyakrabban nem voltam hajlandó elmenni vele a koncertre, mert akkor egész nap a lefolyóban repültem, mert aludni akartam és egyáltalán nem gondolt a munkára.

Aztán a féltékenység jelenetei:

* * *

Most szándékosan abbahagyták, hogy elvigyenek mindenféle buliba. Ha korábban az a figyelem, amelyet a kiemelkedő férfiak mutattak nekem, hízelgett a kedvesemnek, most ez kizökkenti az egyensúlyából. Haragszik, ha valakivel telefonon beszélek.

-

Számomra az ilyen szavak csapást jelentettek. Rájöttem, hogy nem örül a sikereimnek: minél jobban csinálok valamit, annál nehezebben viseli el a győzelmeimet. Szürke egérré kellett válnom, teljesen feloldódnom benne. Légy engedelmes rabszolgája a gazdádnak. Emlékezz a helyedre.

Újabb turnéra indult, egyedül hagyva a gondolataimmal. Választanom kell! És aztán, a szerencse szerint, egy szép reggel csörög a telefon: a fiatal rendező felajánlja, hogy eljátssza filmje egyik fő szerepét. Úgy megyek a meghallgatásra, hogy tudom, hogy kudarcot vallok. Csak azért, hogy később idős korban ne tegyen szemrehányást magának a kihasználatlan lehetőségekért. És átmegyek a választékon! Jóváhagynak a szerepre, megkezdődnek a próbák, hosszú jelmezvarrások, éjszakai szövegtömörítés …

Jön a szeretett. Osztozom örömömben, válaszul röpül:

* * *

Összepakoltam a cuccaimat és elmentem. Eljátszottam az első szerepemet egy filmben, mert a szerződést már aláírták, és nem volt visszaút. Majdnem berúgtam (abban a környezetben, amelyben történetesen voltam, ez normális jelenség volt: sokan ittak, drogoztak …) Szándékosan abbahagytam a tévénézést és a rádióhallgatást, nem vettem részt társadalmi eseményeken. Csak egyszer engedtem meg magamnak, hogy kimenjek a társadalomba, amikor egy film bemutatója volt az én részvételemmel.

Ő! A hatalmas sárga rózsacsokor miatt, amit annyira szerettem, nem vettem észre azonnal Őt. Aztán minden összezsugorodott, és hallgatta a zenész visszatérési könyörgéseit, amiért mindent a nulláról kezdett, a szerelmes szavakat. De hogyan tud megbocsátani annak, aki egyszer kurvának nevezett?

Nem lehetek csillag árnyéka, bár az egyik legfényesebb. Jobb, ha maga próbálja meg az utat az ég felé, mint hogy egész létét a földön töltse.

Visszatértem az újságíráshoz, megfeledkezve a moziról. Néha láttam régi ismerőseimet a showbiznisz világából, és már nem lepődtem meg sorsuk hasonlóságán: folyton hatalmas emberek között tartózkodva, magányosak voltak, a barátnők egymás után változtak, de egyik sem maradt a híresség mellett hosszú ideje.

* * *

Nemrég kaptam egy csomagot postán. Kibontakozva felfedeztem zenészem új albumát, amelyre a feliratot tette az Ő keze: "Ha nem te lettél volna …" ???