A tudó nem beszél, a beszélő nem tudja

2024 Szerző: James Gerald | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 14:09

Ez a fickó nagyon édes. Széles válla mögött egy testnevelési akadémia és fitneszedzőként dolgozik. Bátran elkezd vigyázni rád: "Kicsim, remek alakod van, miért más a fitnesz?" Odaadod neki a telefonod. Mosolyog, hangosan a fülébe súgja: - Hívunk! és pompás izmait megmutatva az edzőterem felé veszi az irányt.

Nos, azt gondolja, hogy "hívjuk", ez a rossz stressz szinte nem rázta meg szelíd filológiai fülét, mert most sokan ezt mondják. Másnap felhív: „Szia! Igen, "páholy". De aranyos és udvarias. Másnap a legszebb ruhájában a mozi pénztárában találkozik vele. Magabiztosan ajkaira csókol, és a pénztáros ablakába néz: - Mit ér? Valószínűleg a jegy árát kéri, gondolod. A film szerény akciófilmnek bizonyul, és nem akarok erről vitázni. Visszafelé két egészséges alkoholos koktélt iszol, majd hajnali egyig csókolsz a ház bejáratánál. Csendben.

Azóta együtt vagytok. Még mindig édes és messze nem hülye, de … Zavarba ejt a köznyelvi beszéde: "És megértem - ez egy cső", "Miért nevetsz rajtam?" Stb. Zavarban van, hogy bemutatja őt barátainak, nem beszélve a szüleivel való szembesítésről - nevetni fognak, és megkérdezik: "Hol vettél ilyen példányt? A mankója adja a szót a szónak, és akkor sem mindig."

Mit kell tenni? Összetörni? Vagy minden alkalommal kijavítani? De felnőtt lány vagy, és tudod, hogy illetlen okosnak lenni. Nem mutogathatja ismeretlen embereknek a beszédben elkövetett hibáikat, különben unalmas képzeletnek tartanak. Egyébként mások beszédhibáinak kijavítása a filológiai kar elsőéves hallgatóinak tipikus viselkedése. A fiatalos maximalizmus maradványai, valamint a minimális új ismeretek az orosz nyelv területén gőgös, megvető pillantást eredményeznek azokban az emberekben, akik nem beszélnek helyesen. De már nem ismeretlen ember! És úgy beszél, hogy néha alig érted őt. Nos, oké, ha tinédzser lenne - saját szlengjük van, ami nélkül bárhová mehet. Tizenhat éves korában maga "lógott" és "kolbász" a diszkókban, és azt mondta a szüleinek: "Táncolni megyünk a lányokkal." Ez azt jelenti, hogy már akkor meg tudta különböztetni a kommunikáció különböző szintjeit. És még mindig nem érzi ezt a különbséget.

Persze nem ő az egyetlen, most sokan "tört oroszul" beszélnek. És általában az elmúlt 10-20 évben nyelvünk az orosz nyelvészek borzalmára jelentős változásokon ment keresztül, ha nem mutációkon. Meglazulnak a nyelv normái, jön a zsargon és a sértő beszéd, nincs szó beszédetikettről. A tudósok a tömegmédiát nevezik az incidens fő "bűnösének".

Először is, most nemcsak a jól képzett és a társadalmi rend szempontjából helyes újságírókat engedik be a televízióba, a rádióba és az újságokba, hanem az összes többit is.

Másodszor, a hivatalos cenzúra és a szólásszabadság hiánya lehetővé tette, hogy kortól, műveltségtől és kultúrától függetlenül mindenki hangosan nyilatkozzon.

Harmadszor, most az újságírók többsége barátságos beszélgetés vagy akár "beszélgetés a fiúkkal" stílusában ír és beszél, kivéve talán a műsorvezetőket.

Negyedszer pedig kibővültek a kommunikáció módjai: személyhívó, mobiltelefon, internet - mindez nyugodtabbá és élénkebbé tette az emberek beszédét. Emellett megnyíltak a nemzetközi határok - és az ország boldogan vett sok idegen szót magára: szörnyeteg, menedzser, gyilkos stb. És a börtönzsargon is divatba jött, különösen dalok formájában. És a "Chanson" rádió, városunk összes taxisának kedvenc rádiója él és virágzik.

És akkor ott vannak kedvenc énekeseink és énekeseink, akik megtanítanak minket "helyesen" beszélni. Például Tanya Ovsienko egy lelkes dallal egy teherautó -sofőrről: "Ismét fáradt szemek néznek az éjszakába …" A szemek tudnak nézni, de "nézni"?..

A politikusokról nincs mit mondani. Nyilatkozataik közvetlenül a beszédük után anekdotaként mennek az emberekhez: „Ha ezt a helyzetet nézem, nem emeltem fel a kezemet, hogy kritizáljam a helyi hatóságokat” (Chubais), „A fehérorosz nép rosszul fog élni, de nem sokáig” (Lukasenko).

Az újságírók viszont egyszerűen elbűvölőek a hibáikban. Az újság rovatvezetője kora reggel azt mondta a rádióhallgatóknak: "Nincs időm mindent elolvasni, testvériségre bízlak titeket az újságokkal." A csúszás szinte freudi.

Igaz, nem lesz felesleges ellenőrizni önmagát, szeretettjét, hogy ismeri -e az orosz nyelv szabályait, legalábbis a helyes szóbeli stressz ismeretét. A szótárban lapozva érdekes felfedezéseket tesz.

Kiderül, hogy helyesebb azt mondani, hogy nem házastársak, hanem vándorok, nem téveszmék, hanem téveszmék, nem modernek, hanem modernek. Igaz, nem tilos ezeket a szavakat kiejteni, ahogy mindannyian megszoktuk, de informális környezetben. Tehát nem törheti meg a nyelvet azokkal, akik "dörömbölnek". De a furcsa, hullámos, lezárt, fétis, sóska és sok más, "ellentmondásos akcentussal" rendelkező szót csak így kell mondani, és nem másképpen.

Még jó, hogy vannak olyan szavak, mint a béka, a béka és a béka. Bármit mond, minden helyes. Hurrá, legalább nem bírod a békákkal járó ünnepséget!

Sok tétovázás után mégis úgy dönt, hogy őszintén beszél a barátjával. A találkozón, amikor még egyszer azt mondja: „páholy”, kijavítja: „Nem hazudok, de fogalmazok.” - Igen, tudom, de nekem kényelmesebb - válaszolja nyugodtan. - Mi a kényelmesebb itt ?! - forralsz, - korrekten kell mondanod! "" Miért? Aki megérteni akar engem! És különben is, ki vagy nekem - anya? Tehát ne taníts meg nekem, hogyan kell élni! "És hirtelen rájössz valami egészen másra, nevezetesen arra, hogy soha nem lesztek együtt … Mert tényleg nem anya vagy, hanem egy igazi anyának kellett volna jobban vigyáznia a gyerekre amikor az asztal alá sétált, és nem "zabkását" tett a tányérjára, hanem …