Peter Pan és Alice Csodaországban - Neverland Jolie -val

2024 Szerző: James Gerald | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 14:09

Nézzünk egy új mesét a lenyűgöző Angelina Jolie -val. Annak ellenére, hogy a forgatócsoportnak elképesztő fantáziavilágot kellett létrehoznia, a Pán Péter és az Alice Csodaországban című filmek alkotói nem támaszkodtak túlságosan a látványra.

„Nem akartam Tim Burton Alice Csodaországban című művének útját követni” - magyarázza Chapman. - Meg sem próbáltam versenyezni vele, vagy megpróbáltam betörni erre a területre. Túl reálisnak tartottam a történetünket ahhoz. Tehát nem akartam túlzásba vinni a hatásokat."

Neverland, Wonderland és viktoriánus Anglia

„A világ hitből, bizalomból és tündérporból áll” - Peter Pan, JM Barry.

„A filmünket nem chroma -kulccsal forgatták” - teszi hozzá Richards. - Próbáltuk visszafogni magunkat a vizuális effektekben. Még akkor is, amikor a gyerekek valóságos fantáziájukban találják magukat, olyan effekteket használtunk, amelyek csak kismértékben változtatják meg a valós világot. Például abban a jelenetben, amikor Alice lándzsát dob, valódi lándzsát lát repülni. És csak akkor, ha a földbe tapad, megérti, hogy ez egy közönséges ág."

A forgatás 2018 nyarán kezdődött az Egyesült Királyságban. A viktoriánus Anglia jeleneteit, valamint a Neverland és a Wonderland csodálatos világát valós helyszíneken és valódi épületekben forgatták.

"A viktoriánus valóság könnyen megtalálható hazánkban - mondja Spring -, ezért úgy döntöttünk, hogy élünk ezzel a lehetőséggel."

Az összefonódó világok létrehozásához Chapman és a producerek Luciana Arrigit (Howards End, Sense and Sensibility), a jelmeztervező veteránt, Louise Stiernswardot (Az utas, Hotel Marigold ": A legjobb egzotikum") és Jules O'Laughlin operatőrt ("The Hitman testőre "," Angel Fall ").

„Amit a legjobban szerettem, az volt a kilátás, hogy részleges valóságot teremtsek mind díszletben, mind kellékekben” - mondja Arrigi. "Saját maga számára váratlanul kezdi észrevenni a fantázia elemeit, így alig hisz a szemének."

„Tetszett a forgatókönyv - vallja be Stjernsward -, különösen az etnikai hovatartozást érintő rész. Amikor olyan filmeket készít, amelyek a viktoriánus korban játszódnak, akkor általában ugyanazokkal az idős emberekkel van dolguk, akik viktoriánus statisztákat ábrázolnak. Csodálatos, érdekes karakterek voltak hihetetlen jelmezekben. Minden tervező csak álmodozhat egy ilyen munkáról”.

Chapman és csapata számára a fő kihívás a legendás karakterek jelmeze volt - egy kék ruha köténnyel Alice számára és egy zöld öltöny kalapkal Pán Péter számára. A hősöknek felismerhetőnek kell lenniük, de nem túl kiemelkedőnek a való világban.

„Peter jelmeze nem pontosan olyan, mint például egy Disney -filmben” - jegyzi meg Stjernsward. - Más filmben nem láttam hasonló jelmezt. A mieinket elméletileg az anyja varrta Péternek."

Goodhill forgatókönyve sok vizuális utalást tartalmazott Barry és Carroll által leírt világokra. Alice -nek volt egy fehér nyúl, az anyja rézharangot adott neki, Péter pedig egy távcsövet és egy rajzolt Neverland térképet. „Érdekes volt olyan pontokat keresni, amelyek nem tűntek túl nyilvánvalónak” - mondja Chapman. - Vannak, akiket azonnal felismersz, mások talán hiányozni fognak. Például Charlie osztrigát eszik, mint a Rozmár A rozmár és az ács című filmben, Mr. Brown pedig borjúfej fejlevest eszik, amelynek íze olyan, mint a teknősbéka."

A legfontosabb helyszín a Littleton háza volt, amely valódi épületnek kellett volna kinéznie. Ugyanakkor világosnak kellett volna lennie, hogy egy ilyen ház táplálja a gyerekek fantáziáját. „Egy kis házat akartam látni egy meséből - magyarázza Chapman. - Valami szokatlan, egy fantáziavilágból.

Az ideális helyet Aylesbury közelében találták Buckinghamshire -ben, Angliában, egy bájos 16. századi otthonban.

"Az épület valóban ősi volt, a tető nádból készült" - mondja Yeats. - Leírhatatlan hangulatot teremtett. Ott azonban csak külső jeleneteket forgattak a ház hátterében és a kertben. A belső terek a londoni Twickenham Studios pavilonjaiban épültek. „Az épület kívülről lenyűgöző” - mondja Arrigi -, de belülről ez az érzés elveszett. Meg kellett mutatnunk, hogy Angelina hősnője gondoskodó anya és szeretője a háznak, különleges módon szerettük volna feldíszíteni a gyerekszobákat stb. Mindent, ami a képzeletemben ott volt, fel kellett építeni és berendezni."

Figyelembe véve Jolie hihetetlen elfoglaltságát, a forgatás utolsó hónapjának belső tereit át kellett építeni a Los Angeles -i San Gabriel -völgy egyik stúdiójának pavilonjában, amelyen egy helyi díszítőcsapat dolgozott. „Angelina nagyon szerette a forgatókönyvet, és szeretett volna ebben a filmben szerepelni - emlékezik vissza Richards -, de rögtön azt mondta:„ Csak akkor vállalhatom ezt a szerepet, ha Los Angelesben forgatják.” Azt válaszoltuk, hogy örömmel halljuk, de kívánságának teljesítése nagyon problémás lenne. Minden helyváltoztatás további nehézségekkel jár."

Arrigi bevallja, hogy megrémítette a Los Angelesbe való költözés: „Soha nem dolgoztam Los Angelesben, ott csak díjakat kaptam, és különböző bulikon vettem részt. Szeretek brit csapatokkal dolgozni, így az államok természetesen megijesztettek. De amikor megérkeztünk a helyre és elkezdtünk dolgozni, azt gondoltam: "Ez nagyszerű!" A Los Angeles -i csapat kiváló munkát végzett.”

A Los Angeles -be költözés igazi kaland volt a fiatal színészek számára.

„Nagyon vágytam a strandok és látnivalók megtekintésére” - mondja Nash. - Angelina nagyon vendégszerető volt. Gyermekeivel a játékgép csarnokába küldött minket, és adott nekünk egy kártyát korlátlan számú játékhoz. Aztán a házához mentünk, ahol jókora medence volt."

A forgatócsoport a Littleton -ház jelenetein kívül különböző londoni helyszíneken dolgozott, többek között a Somerset House -ban és a Butler dokkokban. Oyelowo -nak különösen tetszettek ezek a jelenetek. "Életem nagy részében Londonban éltem, de még én sem láttam a város ilyen sok rejtett zugát" - vallja be. - Michael Caine -nel forgattunk egy jelenetet egy kicsi és nagyon régi kocsmában, amely látszólag nem változott az elmúlt két évszázadban. Egy másik emlékezetes jelenetet forgattak a Cion Házban.³… Derek Jacoby -val együtt forgattunk az úgynevezett "Galériában" - abban a szobában, ahol Pocahontas tartózkodott az Egyesült Királyságban tett látogatása során. Leginkább azonban a forgatásokra emlékszem a híres börtönben, Clerkenwell környékén, amelynek celláiban bűnözők sínylődtek, és várták, hogy Ausztráliába küldjék őket. Sötét, hűvös hely volt."

A börtönben dolgozni nem volt olyan egyszerű, mint szórakoztató.

„A forgatás nagyon nehéz volt, mert kopott és dohos hely” - magyarázza Chapman. - Időnként fel kellett emelkednünk a felszínre, hogy lehessünk friss levegőt, mielőtt újra lemegyünk. De sikerült megörökítenünk a kazematikák egyedi, komor hangulatát."

Az utolsó és talán a leglenyűgözőbb helyszín a Nagy Windsori erdő volt, amely a fiatalabb Littletonok játékainak jeleneteit és a Neverland és Wonderland csodálatos részeit forgatta. „Brenda fantáziája segített életre kelteni a gyermekek fantáziavilágát” - mondja Kahn. „Élethű díszleteket készített, amelyek beleolvadnak a fantáziavilágba. Különböző színeket használt, hogy bemutassa a gyerekek képzeletbeli világát. Ezért azok a jelenetek, amelyekben a gyerekek fantasztikus világukba mennek, vizuálisan különböznek egymástól."

Emellett Chapman úgy döntött, hogy bőséges növényzettel keretezi a felvételeket, hogy a közönségnek az az érzése legyen, hogy a bokrok felől kémkednek a történtek után, vagy egy fa mögé bújnak.

„Ez lett a történetük alapja - mondja a rendező -, vagy ha úgy tetszik, a kép kerete. Ez a technika azt az érzést keltette, hogy nem csak az események alakulását figyeli, hanem maga is résztvevője. Így szoktam animációs filmeket nézni. A rajzfilmeket mindig könyvekként kezeltem, amelyeket kinyithatsz, majd bent lehetsz, közvetlenül az oldalakon. Így meséltem el a film történetét."

Annak ellenére, hogy a "Pán Péter és Alice Csodaországban" Chapman játékbemutatója volt, korántsem volt új szereplője a színészeknek vagy a hangos csapatnak. "Soha nem mondanám, hogy ez az első nagyjátékfilmje" - vallja Oyelowo. - Sőt, szerintem még érdekesebb egy animációs rendezővel dolgozni. Folyamatosan a film szerkezetére, a forgatás helyszínére összpontosít, és gazdaságosan felméri, hogy a cselekmény mérföldkövei fontosak -e az egész történet szempontjából, és melyeket lehet feláldozni. Rendkívül hatékonyan dolgozik, és megalkuvást nem ismer olyan kérdésekben, amelyek véleménye szerint fontosak a történelem létrehozásához."

"Nagyon könnyű vele dolgozni, mert mindig nyitott a párbeszédre" - visszhangozza kancellár kollégája. „Mondhatod neki:„ Figyelj, Brenda, kipróbálhatom ezt?”, És készségesen megbeszélte veled. Mindig meghallgatta kívánságainkat és javaslatainkat, de ugyanakkor mindig emlékezetében tartotta elképzelését erről vagy arról a jelenetről. Ráadásul ő a legkedvesebb ember önmagában."

Chapman nyitottsága és szelídsége különösen fontos volt a gyerekekkel való munka során.

„Brenda csodálatos rendező” - mondja Chance. - Nagyon jól tudja, hogyan kell kommunikálni a gyerekekkel. Könnyű és szórakoztató vele dolgozni. Mindig kész segíteni és támogatni, nemcsak igazgatónk, hanem barátunk is. Különösen az ő támogatása jött jól azokban a jelenetekben, amikor sírnunk kellett. Brenda félrevitt minket és felállított. Nagyon kellemes és nyugodt volt a bizalom, hogy mindig kész segíteni."

- Ő csak egy csoda - ért egyet Nash. - Megértő módon bánik a színészekkel, nem szán időt a beszélgetésekre és a magyarázatokra. Ráadásul csodálatos fantáziája van."

Az egyensúly megtalálása

"Mindenben van erkölcs, csak meg kell találni" ~ "Alice Csodaországban", Lewis Carroll

A Pán Péterről és az Alíz Csodaországban című alkotásban különösen nehéz volt egyensúlyozni a dráma és a kaland, a bánat és a fantázia, a sötétség és a fény között, különösen a szerkesztés és az árnyékolás időszakában.

„Brenda sok kétértelmű elemet tartalmazó filmet készített - mondja Spring -, és először is ez egy gyermek halála, amely minden későbbi esemény katalizátora lett. Ebből a tragédiából nincs menekvés. A közönség minden bizonnyal nem csak a veszteség bánatát fogja érezni, ami gyötörte a családot, hanem megérti, hogy a család egyes tagjai milyen döntéseket hoztak e tragikus esemény után és miért."

Goodhill a veszteség keserű érzéséről beszél: „Remélem, a fináléban egyértelmű lesz, hogy a remény fontosabb, mint a kétségbeesés. Szeretném, ha a közönség ihletetten hagyná el a színházat. Szeretném hinni, hogy a film egy csoda érzését fogja hagyni a szívükben”.

A filmesek abban bíznak, hogy a kép a felnőttek számára ugyanolyan érdekes lesz, mint a gyerekek számára. Valóban családi film lesz. „Remélem, hogy a fiatal nézők társítani fogják magukat a film szereplőihez, és megértik, hogy fantáziálni jó” - mondja Kahn. - Nincs semmi baj azzal, ha kitalált világokban játszunk. A felnőttek pedig megértik, hogy el kell fogadniuk érzéseiket, és ennek megfelelően kell reagálniuk, képesnek kell lenniük megtalálni a gyermeket önmagában és szorosan megölelni."

Chapman úgy véli, hogy a képzelet egyesít mindannyiunkat - felnőtteket és gyerekeket egyaránt. És nem mindegy, hogy elvisz minket az örök fiatalság országába egy távoli, vad szigetre, vagy egy nyúllyuk mélyén találja magát valóságunk fantasztikus tükröződésében. Bármely más kitalált világ megteszi. Általában véve nem szükséges jól ismerni a "Pán Péter" és az "Alice Csodaországban" című meséket, hogy értékelni tudjuk a "Pán Péter és Alice Csodaországban" című filmet.

„Szeretném, ha a közönség megértené, mennyire fontos szerepet játszik a képzelet az életünkben, mennyire fontosak a belső tapasztalataink” - mondja a rendező. - Szabad utat kell adni a tudatalattinak, felszabadítani a lelket, ha akarod. Filmünk fiatal hősei szabaddá teszik lelküket, miközben megpróbálják leküzdeni a bánatot. Meggyógyítja őket, segít továbblépni. Mindannyian a maga módján tesszük ezt, de nincs semmi baj azzal, ha megtaláljuk a saját utunkat."

A film természetesen két jól ismert mese új értelmezését is kínálja, amelyek most még népszerűbbek lesznek, mint voltak.

"Rengeteg meglepetést tartogat számodra nézés közben" - ígéri Chapman. - Már megvan a saját elképzelése ezekről a mesékről. A saját szokatlan értelmezésünket ajánljuk. És itt nem csak az a lényeg, hogy Péter és Alice testvérpárnak bizonyulnak, amit senki más nem tett meg előttünk. Úgy döntöttünk, hogy feketévé tesszük a hősöket. Ez egy teljesen új megközelítés ahhoz, hogy minden mesét ismerjünk, és azt, amit képviselnek."

„Ez egy univerzális történet” - foglalja össze Oyelowo. - Egy történet, amely remélhetőleg mindenki számára érthető lesz, mert világunk dolgainak természetéről beszél. Ezért nem tudtam feladni a szerepemet.”